A KUMON inspirálta a lányomat, hogy matektanár legyen

Olga kinézett a nagy ablakon. A diákok az ő Központjában már csendben tanultak. Aztán megpillantotta őt. "Rózsika jön!" Körülnézett a teremben, és ellenőrizte, hogy az ő "különleges helye" szabad-e. "Rosie mindig itt ül. Mindig gondoskodom róla, hogy fel van készítve neki" - mondta Olga, és a második sorban lévő asztalra mutatott, amely ugyanolyannak tűnt, mint bármelyik másik a teremben. De nem Rosie-nak, az érzékeny kislánynak. Neki szüksége van valakire, aki megérti, mi számít neki.

Néha nagyon fáradtan vagy nem a legjobb hangulatban érkezik a Központba. "Volt olyan, hogy sírni kezdett - mondta Olga. "Hagyd most a feladatlapjaidat" - mondja neki, és gyengéden megpárnázza a vállát. Néhány perc múlva Rosie visszatér a munkájához, és befejezi az egészet.

"Olga mindig feldobja a hangulatát, ha szükség van rá" - mondta Rosie anyukája. "És az enyémet is" - nevet fel.

Rosie álma, hogy tanárnő legyen. Matektanár. Elpirul, amikor ezt mondja. Még Olga is meglepődik a hír hallatán, és kiugrik a másik szobából, hogy ellenőrizze, jól hallotta-e. "Úgy gondolom, hogy a Kumonnak, a mögötte álló filozófiának és az oktatója egyéni megközelítésének köszönhetően a lányom inspirálódott, és megvalósítja az álmát és életcélját."

"Szeretem a Kumont, szeretem, ahogyan érzem magam, amikor itt vagyok" - mondta mosolyogva Rosie. "Izgatott és büszke vagyok magamra minden alkalommal, amikor befejezem a szintet, amikor gyorsabban megoldom a feladatot. Magabiztosabb vagyok az iskolában. Emlékszem, egyszer volt egy nehéz törtek osztása, és nem azt használtam, amit a tanárnő gondolt rólunk. Másképp oldottam meg, úgy, ahogy itt tanultam, és gyorsabb voltam, mint az osztálytársaim, és nem volt hibám."

"A matek általában szerintem nehéz" - mondta az anyukája. Ha könnyedén megbirkózik a tantárggyal, akkor az energiáját más olyan tevékenységbe fektetheti, amit szeret." Rosie szeret lovagolni, furulyázni vagy kézműveskedni a földből. Szereti a számokat és az iskolába járást is.

"Tudod, boldogok vagyunk, hogy a KUMON közösséghez tartozunk" - mondja Rosie anyukája Olgának, mielőtt elhagyja a központot. "Boldog vagyok, hogy segíthetek Rosie-nak fejlődni, hogy később ő is hozzájárulhasson a globális közösségünkhöz" - mosolyog Olga, és a második sorból látható, bekeretezett képre néz, amelyen egy nagyszerű matektanár, a Kumon alapítója ül a polcon.